irodalom . témák

Gáspár Péter

Esőember

A pultoslány várta a férfit. Esett az eső, és ilyenkor mindig eljött. Már látta maga előtt, amint kinyitja a csilingelő ajtót, bizonytalan mosollyal beljebb jön, egy kicsit megigazítja az ingét - valamelyiket azok közül a fura szabásúak közül -, odalép a pulthoz és azt mondja:
- Egy fél körtét kérek - És mintha szabadkozna, még hozzáteszi majd: - A jobbikból.
Talán a hangja volt az, ami először megfogta a lányt. Esős, mély, rekedt hang, mintha örökkön-örökké záporokban talpalna végtelen járdákon. Vagy csak azért rémlett volna így a lánynak, mert a férfi mindig az esővel érkezett? Meglehet.
Ügyes járású, óvatos férfi volt, a cipőjén vagy a nadrágján sosem látott egyetlen sárpöttyet sem. Sokszor elképzelte már, milyen lehet egy ilyen férfi lakása, ahol egy piszkos nyom nincs a szőnyegeken vagy a kövön, a könyvek katonás rendben állnak egyik a másik mellett, s az íróasztalon egy porszem sem látszik. Nők?
Igen, talán nők távoli, elmosódott illata lebeg a szobákban. Könnyű parfüm, elkeveredve a pizzásdobozok magányos szagával. Beszélni kellene vele. Hogy ne üljön le azonnal, háttal a pókergépnek.
Majd legközelebb.
Esett az eső, és a pultoslány várta a férfit. Mintha hazavárná. Gyors mozdulatokkal törölte végig a Viledával a bádogpultot, takaros rendbe állította a felespoharakat, a mosogató mellett sorba rakta a két- és háromdeciseket. Kinézett az ablakon. Az esőcseppek lassú, unott tempóban csorogtak végig az üvegen. Egy troli húzott el odakint - kusza, zavaros, piros folt csupán - alig látszott a párával lepett ablakon keresztül.
Kilépett a pult mögül és összehúzta a dohányfüstös függönyt az ablak előtt. Az eső vigasztalanul csorgott odakint, piszkos cseppjei nem nedvesíthették meg a belülről felragasztott, kék öntapadós matricából kivágott betűket.
Lédig bor. Röviditalok.
A lány kicserélt néhány hamutartót és visszasétált takaros kaszárnyaudvarra emlékeztető birodalmába.
A csap!
Bosszankodva törölte föl a kis sörpocsolyát. Együtt dúdolta a rádióval az ügyeletes slágert és a mosogatóba dobta a rongyot.
Éppen egy Sport-szeletért fordult vissza, amikor a tükörben villanást látott az ajtó felől. Amolyan napfényes villanást. Nyárvégit.
Odaadta a csokit a vendégének. Szinte már mosolyogva fordult a férfihoz. Mert ott volt. Megérkezett az esővel. Vagy éppen ő hozta a városra a fellegeket?
- Egy fél körtét kérek. A jobbikból.
Haján, kabátján egyetlen vízcsöpp sem látszott. Arca frissen borotvált, inge - az a furcsa inge - simára vasalva.
- Vilmos?
A férfi bólintott. Mint mindig. Arcán a pókergép fényei villództak. A lány kezeit figyelte, nem nézett rá. A ruhájára. Amit pedig ő azonnal kikészített, mihelyt esőt mondott a meteorológia.
- Mondja, hogy csinálja ezt? - kérdezte a lány. A hangja bizonytalanul csengett. A férfi elé tolta a poharat, de nem engedte el.
- Mit? - kérdezte a másik. Mintha meglepődött volna egy kicsit. A lány végigmutatott a kabáton, a cipőn.
- Hát, hogy így esik, maga meg teljesen száraz. Egy csepp se. Taxival jött?
- Nem. Soha nem járok taxival.
- Vagy valami láthatatlan ernyője van?
A férfi elmosolyodott. Amolyan cinkos-titokzatos mosoly volt ez, a lánynak belédobbant a szíve.
- Igen. Valami láthatatlan ernyőm van.
- Az meg miféle gyártmányú? - nem eresztette a poharat, mélyen a férfi szemébe nézett. Gesztenye és karamell. Sokat látott, magányos szemek.
- Hosszú lenne azt most elmagyaráznom - tétova mosoly - mennyivel tartozom?
- Egy huszas - mondta lemondóan a lány és elengedte a poharat.
A férfi a zakója zsebébe nyúlt és zavart mozdulattal egy érmét csörrentett a fémtányérkába.
A lány még sosem látott ilyen pénzt. Százas volt ugyan, de két különböző színű fémből verték.
- Maga meg miféle pénzzel akarja kiszúrni a szemem? - A hangja egyszerre volt csalódott és dühös.
- Bocsánat, eltévesztettem - nyúlt azonnal idegesen az érme után a férfi, de a lány már a markába fogta. - Márka lesz az... tudja, most jövök...
- Forint ez - forgatta a lány a pénzt - magyarul van a szöveg rajta.
- Adja vissza - fogta meg a kezét a férfi. Kellemes borzongás futott végig a lányon - Rossz pénzt adtam magának és még szükségem lehet rá. Máskor.
A lány hitetlenkedve nézte.
- Elmondom az esernyőt, ha visszaadja.
- Lássa, kivel van dolga - felelte a lány és elengedte a pénzdarabot. A férfi villámgyorsan süllyesztette el a zsebében. Egy darabig tanácstalanul továbbkotorászott, majd előhúzott két papírhuszast.
- Parancsoljon. És még egyszer elnézést kérek.
- El van nézve - a lány a kasszába tette a pénzeket. Kétkedő arccal fordult vissza. - Na hogy is van az az esernyő?
- Tulajdonképpen nem is ernyő - mondta a férfi. - Csak afféle trükk. Tudni kell az ember mikor lépjen be, és hova.
- Ennyi?
- Ennyi - biccentett a férfi. - Na persze kell még egy s más a dologhoz, de a lényege csak ennyi.
- És én még azt hittem magáról, hogy esőhozó. Hogy valami komoly ember - Csalódottan csengett a lány hangja. - Közben meg csak egy trükkmester. Egy szélhámos.
- Hát eső az tényleg kell hozzá - mondta a férfi, mintha meg sem hallotta volna az utolsó mondatot.

- Nagyon fontos, hogy ebben a Debrecenben essen az eső.
- Ebben? - a lány összeráncolta a homlokát.
- Igen ebben - felelte elmélázva a férfi és felhajtotta a pálinkát. Azután, mintha minden mindegy lenne már, még hozzátette: - Ezt a Debrecent különképp szeretem.
Letette a poharat.
- De már így is túl sokat beszéltem - mondta a lány szemébe nézve. Gesztenye és karamell

- Mennem kell.
- Hát menjen, maga szélhámos - a lány lemondóan könyökölt a bádogpultra. - Nem iszik még egyet?
- Most nem, köszönöm. Talán majd legközelebb.
A lány csak elbiggyesztette a száját. Úgy érezte, soha nem látja többé a férfit. Az csöndesen intett és kilépett a csilingelő ajtón. Mintha az eső végigcirógatta volna a ruháját, azután becsukódott az ajtó, egy pillanatra nyárvégi fény villant és a férfi eltűnt. Más talán azt mondta volna, nem látszott tisztán a koszos és bepárásodott üveg mögött, a lány azonban biztosra vette, hogy napfényes utcára lépett, ahol soha nem esik az eső, ahol soha nem lesz sárpöttyös a cipője vagy a nadrágja.
Dühös mozdulattal söpörte bele a poharat a mosogatóba, hogy az üvegcserepek zaja túlharsogta a pókerautomata hangját.
- Hajrá, Jolika! – mondta csak egy hang, de kevesen néztek fel.
Odakint víztől harsogó kerekekkel ment el egy troli. Kusza, zavaros, piros folt csupán.
És eső az ablakon.

 

mambodomino ©