irodalom . témák

Gáspár Péter

Gyomorlövés (János 8.11.)

Az ablaktörlők alig bírták a harcot viharral. A fényszóró két kévéje fel-alá ugrált a huplik ritmusára, fakó kúpokat vágott a vizes éjszakába.
- Messze vagyunk még? – Jacob hangja jobbfelől. Chris a kormányt markolta, próbálta kerülgetni a földút pocsolyáit, ugyanakkor gyorsan is menni, de Matt olyan furcsán hörgött néha hátul, hogy nem mert igazán beletaposni. A visszapillantó tükörben a város nátriumfényei világították az esőfelhők hasát.
- Mindjárt ott vagyunk.
- Szép környék – húzta el a száját Jacob.
- Jó doki.
- Arra emlékeztet…
- Kuss van, fiú – zárta le a beszélgetést a maga részéről Chris. Egy darabig próbálta eltalálni a hamutartót a zötykölődésben, aztán végül egy káromkodással kihajította a csikket az ablakon. A friss levegő miatt amúgy is nyitva volt, bevert a víz Mattre hátul.
- Mindjárt ott vagyunk, öregem, tarts ki! – fordult hátra Jacob, és megpaskolta Matt fakó kezét. – Chris tudja, hova megyünk.
A sebesült nem válaszolt. Az arcát egy időre végigsimította egy utcalámpa sárga fényfoltja, és Jacob mintha úgy látta volna, hálásan pislant. A következőnél már csak annyit, mintha hunyva maradt volna a szeme.
- Ne aludj el!
Matt már mindent összevérzett hátul, vicsorogva szuszogott.
- Ne szarj be… - újabb vérpatakocska szivárott a szája sarkából. A gyenge fényben feketének tűnt mindene. A fehér ing, a fehér zakója és a nadrágja is a térdéig. Mintha nem is pisztollyal, de legalább egy ágyúval lőtték volna meg.
- A francba… - fordult vissza Jacob és az esőbe meredt. Amikor betuszkolták végül Mattet a kocsiba, még ültetni sem merték, olyan szörnyűnek tűnt a seb a hátán, ahol kijött a golyó. Jacob nem értett különösebben hozzá, de nem mert volna rá mérget venni, hogy fog még valaha járni a szerencsétlen. Már ha túléli egyáltalán. Nagyot zöttyent a kocsi, Matt felnyögött hátul.
- Bocs, haver – mondta Chris, és a visszapillantóból megpróbálta elkapni a másik pillantását. Csak egy fekete folt és körben hátul a város fényei a viharban. Az eső, ahogy dobol a karosszérián, mint a gépfegyver.
Egy kisebb deszkaház előtt álltak meg, nem volt se jobb, se rosszabb, mint bármelyik a környéken, de siralmasan nézett ki. Tengerben állt körben a sár és a víz. A bejárat melletti ablakban fény rémlett egy vörösesbarna függöny mögött.
Chris összeráncolta a homlokát, ahogy az eső végigvert a képén. Jacob is kiugrott a másik oldalon, gyanakodva vizsgálta a házat.
- Mozgás! – intett Chris. Óvatosan kinyitotta a Ford hátsó ajtaját, és amennyire tudta, kíméletesen kijjebb húzta Mattet, hogy alá tudjon nyalábolni. – Nyisd ki az ajtót!
Jacob felugrott a lépcsőre, jobbjába vette a pisztolyát és gondolkodás nélkül benyitott a házba. Maga is meglepődött, hogy nem találta zárva. Se retesz, se lánc. Meglehetős felelőtlenség egy ilyen környéken. Belépett és összesározta a linóleumpadlót.
- Ki az ilyenkor?
- Maga a doki? – kérdezte válasz helyett Jacob és szélesre tárta az ajtót a sebesülttel érkező előtt. Beljebb lépett, hogy ne legyen útban, a fegyverrel körbepásztázott a szobában. Állólámpa, foszló tapéta, asztal, székek és fotel. Gáztűzhely edényekkel. Az asztalon vacsoramaradék egy kislábosban. Cigarettafüst.
- Azt elteheted fiam – állt fel a fotelből egy alak. – Még valami bajt csinálsz vele. Aztán meg jöttök hozzám éjnek évadján, hogy segítsek.
Idősebb, sovány, borostás fickó volt. Egyik kezében cigarettát tartott, a másikban könyv. Mutatóujját valahol a vége felé dugta a lapok közé.
- Magának ahhoz…
- Pofa be, Jac! – mordult Chris, ahogy beljebb lépett. A karjáról Matt csüngött alá, kezéről vér és esővíz csöpögött a linóleumra.
A doki csak sóhajtott.
- Csak azért sem kezdek prédikációba – csóválta meg a fejét és közelebb lépett. A könyv gerincével megbökött egy kapcsolót, s beteg, sápadt fény kélt egy mennyezetről alálógó, poros műanyag-gömbben.
- Azt jobban is teszi…- kezdte a fiatalabb férfi, de a másik nem hagyta, hogy befejezze.
- Azt mondtam, pofa be, Jac! – nem is nézett rá, a házigazdát kereste a pillantása. – Hová tegyem?
- Ez nem így megy fiam – mondta az idősebb férfi, és mélyet slukkolt. – Megbeszéltünk valamit a múltkor – fújta ki a füstöt és csipőre tette a kezét. A könyv engedelmesen követte a mozdulatot.
Jacob nem mert volna megesküdni rá, de mintha bűntudatot látott volna átsuhanni Chris arckifejezésén, és ilyenre korábban még nem akadt példa.
- Tudom, hogy igaza van, doki – felelt a vállas alak, de a tekintetét nem vette le az ölében tartott sebesült arcáról. – de nem olyan könnyű az… - nézett fel végül.
Az öreg kétkedő arccal figyelte, végül csak biccentett.
- Tedd be oda hátra – mondta azután, és elnyomta a csikket. Még kinyitotta a könyvet, megnézte, hol is tart, majd letette az asztal sarkára. Utána indult csak Chris nyomában a kis szobába. Jacob követte volna, de a férfi megfordult és ránézett.
- Te ide nem jöhetsz be, fiam – közölte nyugodt hangon. Volt valami a szemében, ami elbizonytalanította Jacobot. Magát is meglepte vele, de szó nélkül megfordult és leült egy székre. Hamarosan kijött Chris is. Belerogyott a fotelbe.
- Ki az öreg csóka? – kérdezte Jacob. – Valami orvosi műhibás, alkesz prof, vagy mi a túró?
Chris nem felelt.
A fiatalabb nem sokáig bírta ülve, felpattant és idegesen fel-alá kezdett járkálni a szobában. Aztán kinyitotta a bejárati ajtót, kikémlelt a csendesedő viharba majd gyorsan visszahúzódott.
- Senki – mondta. Chris gondolataiba merülve meredt maga elé. Jacob jobb híján körbevizslatta a szobát, rövid ideig hallgatózott a bezárt ajtó előtt, majd visszasétált az asztalhoz. – Ért hozzá a fickó? – kérdezte végül.
- Ért, csak maradj már nyugton… - sóhajtott a másik. – Ért hozzá.
- Oh, az istenit… siethetne azért – morgott Jacob.
- És ne káromkodj!
A fiatalabb furcsállkozva nézett a másikra, de nem szólt semmit. Az ablakhoz sétált, megigazgatta a függönyt és az övébe dugott fegyvert.
Azután halk sóhajjal, akár a haldoklók, kinyílt a hátsó ajtó, és beteg fénypászma vetült az összevérpöttyözött linóleumra. Matt állt a küszöbön.
- Basszus, uramatyám… – nyögte Jacob.
A sebesült magabiztosan állt a lábán, nem tántorgott, nem dülöngélt, bátortalanul igazgatta magán a vérmocskos ruhát, félig öntudatlanul, mint aki zavarban van. A szörnyű foltok miatt még mindig elkeserítően festett, de arcáról, kezéről már letörölgették a vöröset. Sápadtan, mintegy szégyenkezve lépett beljebb. Csak a keze remegett, de az megállíthatatlanul.
Chris hosszú sóhajjal állt fel a fotelből.
- Ez meg… - Jacob hitetlenkedve lépett hátra, mint aki kísértetet lát, úgy nézte, mint vág át Matt lehajtott fejjel a szobán, szótlanul, mint aki csak azért hallgat, mert mindenki tudja, hogy magyarázattal tartozik. A háta mögött a doki lépett a szobába. A kezét törölgette valami ronggyal.
- Eridjetek innen, későre jár – mondta Chrisnek.
- Khm… köszönjük, doki – mondta sután a nagydarab férfi, és Jacob megint azt a bizonytalan bűntudat-félét látta az arcán, ami már az előbb is meglepte.
- Álljon meg a menet! Ez most akkor hogyan… - kezdte Jacob és a doki felé fordult. Az csak hunyorított, mintha épp kacsintana, de csak terelte őket kifelé a lakásból.
- Elég volt fiúk – mondta csendesen. – Tűnés innen, aludnék… Mindent összesároztatok.
- Mit csinált vele? – kérdezte Jacob, de a nagydarab megfogta a karját és kifelé terelte.
- Ne most, Jac! – szólt neki. Ellökdöste Matt mellett, aki megfordult és sápadt, bizonytalan arccal fürkészte a dokit. Jacob káromkodva lépett a szemerkélő esőbe. A férfi az összevérzett öltönyében csendben állt, mutatóujjával a vörös ronggyá vált ingén tátongó lövésnyomot babrálta.
- Köszönöm doki – sóhajtott végül. – Én…
- Menjetek most – szólalt meg a borostás alak, miközben egy doboz cigarettát vett elő a farzsebéből. – És ne vétkezzetek többet!
Matt mintha még mondott volna valamit, de csak szótlanul megfordult és követte a fiatalabbat az esőbe. Chris tétován állt az ajtóban még egy pillanatig és a dokit bámulta.
- Hogy vagy, fiam? – kérdezte a borostás és egy szálat rázott elő a dobozból.
- Minden rendben… - mondta rövid tétovázás után Chris. Keze önkéntelenül is végigsimított ingén át a szíve fölötti hegen.
- Azt látom.
Chris nem felelt. Tekintete távoli volt és elveszett, keze a kilincsen.
Azután becsukta maga mögött az ajtót.

 

mambodomino ©