irodalom . témák

Gáspár Péter

Jót Iván kalandjai 4.

(női dolgokról)

(illusztráció: Bíró Roland)

Nem az ő ötlete volt, hogy nézzenek az aljára, de mit volt mit tenni, nézett ő is. Még csak szalon-alkoholistának se lettek volna jók, de azért küzdöttek rendesen. Mire nagyjából összeszedtek mindenkit, hogy immár egy mindent elsöprő lendülettel leigyák magukat aznap reggel a föld színéről, egészen világos lett. Az a pimaszkék, verőfényes téli ég. Még nem eső, már nem ködszitálás módjára pilinckáztak alá a fagyott fényszikrák belőle.
- Dögöljek meg, ha nem! – kiáltott széles jókedvében Jót, hirtelen mozdulattal szaggatva szét leheletének páragomolyait. – Teljesen olyan, mint egy Ridley Scott-film! Frankón!
A többiek engedelmesen vigyorogtak az égre – jóllehet látni már túl sokat nem láttak –, és nézték az aláhulló fényeket.
Frankón olyan volt.
Tanárúr nem vette azonnal ezt a filmes váltást, de a többiek nem kárhoztatták érte. Annál azért klasszisokkal többet tudott, hogy ilyesmin bárki is fennakadjon. Például caklipakli az irodalmat. Két kezét a bőrkabát zsebeibe rejtette, vörös orra a felhajtott prémgallér árnyékából mosolygott elő.
Tocska barátságos mozdulattal rogyott a sövény tövébe. Nyakába porhó szitált. Szinte hálásnak tűnő mosollyal vette tudomásul, hogy a többiek kiröhögik. Közölték vele az aktuális bunkóságokat, de végülis felsegítették. Tocska csak tessék-lássék próbált szópárbajba bocsátkozni, és elég hamar feladta.
Tanárúron azért látszott, hogy konkrét tervei vannak. Ráérősen elindult a Bakterház irányába; a többiek jobbára követték. Kevesen mozogtak ilyentájt az utcán. Csak a buszmegállóban morcoskodtak egy páran. Még annál is jobban fáztak, semhogy érdemben megválaszolják Guggolj lekezelő véleményét a havifixesekről. Egy nagyseggű nő szaladt bele a reggelbe az utca túloldalán. Amolyan kihízott cicanadrágos, aki a fejébe vette, hogy le fog fogyni, jóllehet ő tudja a legjobban, hogy elvetélt már az ötlet is. Jótnak jókedve kerekedett a hiábavaló igyekezet láttán. Egy fehér kutya szaladt a nővel szolidaritásból, de nyugodtan megállhatott gőzölgőt hugyozni minden bokornál, gazdájának így sem volt esélye ellene. Úgy tűnt, leginkább azért szalad, hogy el ne essen.
Guggolj persze nem hagyta szó nélkül a dolgot. Jót vele röhögött, amíg a többiek beérték őket. A Bakterház – minő csoda – már nyitva volt. A konvektorra ugyan sör, boroskóla és télikabátmaradványok égtek, de legalább meleg volt, úgyhogy odahúztak két asztalt.
- Büdösben még nem fagyott meg senki – emlékeztett mindenkit Baka és lerogyott az egyik székre. Tocska már békésen aludt a bejárat melletti asztalnál. Átcimbálták. Jót később úgy emlékezett, hogy biztos ami biztos – bort kértek. Két ellenvetéssel. Meg egy kör körtét. Ez utóbbit meggyőződésből.
Nehezen követhető beszélgetésbe kezdtek. Hova is lett volna a világ, ha nem kerülnek elő – jobb későn, mint soha alapon – a csajok. S velük a kerek vállak, az őszibarack puha prémjével pillézett nyakak, a semmivel össze nem téveszthető illatok, uram bocsá' szagok. Jót elmosolyodott.
- Azt olvastam valami pornóújságba, hogy Teresa Orlowsky elmegy azzal a fickóval, aki megmondja, hogy mikor élvez a nő és mikor csak színlel – mondta éppen Feca, aki vicsorgott, hogy nyitva maradjon a szeme.
- Majd ha hagyom – bólintott Guggolj és majdnem lefejelte az asztalt. Nos, pont úgy nézett ki.
- Hát én már majdnem két hónapja vagyok együtt a tsajjal… – kezdte az őszintét Feca.
- És fingotok már egymás előtt? – érdeklődött finoman Bajusz. Feca felhördült. – Én csak az érzelmeitek mélységére lennék kíváncsi, kérnélek tisztelettel – törölte le vigyoráról kézfejével a boroskólát Bajusz.
Szóba került az anyja is.
- Én asszem tudom mikor élveznek – vélte Kefe.
Jótnak is megvolt persze erről az – egyelőre bizonyításra váró – teóriája. Megpróbálta azért begyűjteni az információkat.
Végülis Gugával mentek be abba a kukkoldába. Szegről-végről mégiscsak pipsó volt, mégha amolyan vidéki kivitelezésű is. Fradizöld műselyem függönyök, dekopírfűrésszel keletiesre igazított pozdorjalapok, kalapáccsal formára vert csillogó zsanérok. Még érzett rajtuk a vasbolt avas illata. A hegyhát kancigány biztosította őket, hogy Timi és Liza mindent tudnak, amire momentán bárkinek szüksége lehet:
- Na idefigyuzzatok! Kézimunka kétezer, nyalóka háromezer, szúróka öt-hat. Attól függ kivel. Magabiztosan mosolygott rájuk, mint az úriember, aki biztosra nem fogad. Bólogattak ugyan, de talán a fickó tudta a legjobban, hogy ma a lányok nem fognak kaszálni. Jót szégyellősen beoldalazott a kabinba, s előkaparta az egyik huszast. Egy másik potenciális kisfröccs lapult még a zsebében, de úgy gondolta, azzal még megvárja a fejleményeket. A személyre szabott exkluzív program meg sem fordult a fejében. Valami zsötem-es zene romantikus változata szólalt meg valahonnan, s Jót sejtette, hogy lemaradásban van – Guga a félkörbe rendezett paravánok túlfelén már túladott a maga huszasán. Őt is látta meg először a felnyíló kisablak mögött. A praktikus színpad túlfelén vigyorgott egy hasonló kifűrészelt hasítékon keresztül Timire vagy Lizára. Jót valamiért úgy gondolta, legalább kicsit diszkrétebb lesz a dolog. Hogy talán csak ő látja majd a műperzsán hempergő lányt, hogy valamimód kicsit csak az övé lesz. Legalább egy kicsit. Amíg kitartanak a huszasok.
- Álljá' négykézláb! – kiabálta túl a zenét Guga. Jótnak most már végképp röhögnie kellett: Timi – vagy Liza – meg sem hallotta. Nem is értette, Guga mire számított. Bármi varázsa volt is az ilyetén indiszkréciónak, Jótban rohamosan lohadt a lelkesedés. A lány alant tessék-lássék élvezett. Mégiscsak kényelmes megoldás lehetett, mert nem nagyon akart feltápászkodni. A másik kisfröccs jött. Jót úgy gondolta ezúttal kirúg a hámból.
- Állj már négykézláb! – jött túlfelől az utasítás. Ám Liza – vagy Timi – nem akceptálta a dolgot. De mégiscsak nő volt, nagyjából csinos és legfőképp meztelen, olyasféle kitárulkozásban, amelyre Jót nem is nagyon számított. Aztán visszacsapódott a kisablak, s újabb huszas híján véget ért a mutatvány. Jót maga sem tudta pontosan miféle szomorúság kerítette hatalmába, pedig ismert már egy párat.
Odakint szép idő volt, afféle első tavaszi sörözésre való. Guga csalódottan lépdelt mellette.
- Szeretkezés után minden állat szomorú – kapart elő Jót valahonnan egy köbö idevágó mondást. Fogalma sem volt, hogy jönnek a képbe az állatok, de valami latin duma volt, úgyhogy hinni kellett a dologban.
- Szeretkezés… – legyintett Guga savanyú arccal. – Pedig mondtam neki, hogy mit csináljon, vazeg.
- Hallottam – vigyorgott Jót.
Ezen már tényleg csak röhögni lehetett.

Mikor alábbhagyott a dolog, Fecát még mindig vitte valami titokzatos lendület-féle. Az ólmosabb fajtából.
- Tanárúr! Maga meglett férfiember. Megkérdezhetem mi a véleménye orgazmus-témában?
Tanárúr elegáns mozdulattal tette le a fröccsöt. Kimért, talányos mosolyba rendezte magát.
- Biztosat ugye, Sándor a nőkön kívül nem tud senki.
Feca figyelni tűnt ugyan, de mintha aludt volna is egyben.
- De mégis… – bicegtette a fejét szemlehunyva.
Tanárúr laposat pislantott és kijjebb húzta magát.
- Maradjunk annyiban, Sándor, hogy ha a hölgy erősen zihál a dolgok végeztével, nem tettünk rossz fát a tűzre. Ugye.
De Feca akkor már teljesen máshol járt.
Csak akkor költözött belé újfent valami lélek, amikor kiráncigálták a levegőre.
Odafent meg az a pimaszkék, verőfényes téli ég.
Szemben a hamburgeres is kinyitott, úgyhogy már ment a pszichológia előadás.
- Ez is megvolt, mégsincs este – próbált nyújtózkodni Bajusz.
Jót helyeslése jeléül beleesett egy bokorba.

 

mambodomino ©